A kerámialapok "testét" különféle bányászott nyersanyagokból (agyag, szilikát) készítik, alapvetően két különböző eljárással.

Extrudálásnál először képlékeny nedves masszává alakítják az alapanyagot, és ezt a masszát egy extrúderfejen keresztül kipréselik. A keletkező hosszú agyagszalagot ezután méretre vágják.

Préselésnél a finom porrá őrölt száraz alapanyagot óriási nyomással préselik lap formájúvá.

A formázás módszere befolyásolja a kész burkolat tulajdonságait. Az extrudált lapok általában rusztikusabbnak, durvábbnak tűnnek, méretpontosságuk kisebb a préseltekénél, viszont az extrudált lapok aljára a lapragasztó sokkal nagyobb erővel tapad, mint a préselt lapokra. Az utóbbi tulajdonsága miatt kültérre egyre inkább az extrudált lapokat ajánlják.

A kerámialapok nagyobb hányadánál a megformázott kerámialapot mázzal vonják be. A máz adja a lap színeit, a kész burkolatból csak a mázréteget látjuk és azt koptatjuk.

Nagy mechanikai igénybevételekre készítenek átszínezett kerámialapokat is, amelyeknél az alap-masszába keverik a színt adó elemeket. Az ilyen burkolólapok - tartósságuk és kopásállóságuk okán - általában középületekben használatosak.

A kerámialapok fagyállósága elsősorban - de nem kizárólagosan - a vízfelvételüktől függ. A minőségi, kültérre is szánt kerámialapoknál a vízfelvétel 1% alatti, ezekkel az anyagokkal fagyási tönkremenetel nem fordul elő.

Rendkívül fontos megjegyzés:
A kültéri burkolat rétegrendjének szakszerű megtervezése és a gondos kivitelezés legalább akkora szerepet játszik a burkolat tartósságában, mint maga a kerámialap!

A kerámia burkolólapokat a felületük súrlódási tényezője alapján "csúszásgátlási" osztályokba sorolják.
Az R9 kategóriájú lapok csak beltérben, nem vizes helyiségekben alkalmazhatók.

Kültéri burkolatként R10, R11 és R12 fokozatú lapok felelnek meg.

Vizes helyiségekben , medencék körül, zuhanyzókban legalább R10-B kategóriájú lapokat alkalmazzunk. A "B" azt jelöli, hogy vizes aljzaton mezítláb sem balesetveszélyes a közlekedés.

A kerámialapok tartósságának egyik legfontosabb jellemzője a koptató igénybevételekkel szembeni ellenállás. A mázas lapokat a PEI értékükkel jellemzik.

A PEI IV kopásállóságú anyagok a családi házakban fellépő igénybevételeknek megfelelnek, míg a PEI V-ös lapokkal kisebb forgalmú középületekben sem lesz gond.

Rendkívül nagy igénybevételekre a mázas anyagok közül csak kevés (különleges, de drága eljárással készülő) típus megfelelő, ilyen helyekre klinkert vagy átszínezett préselt lapot kell választani.

A kerámialapok égetés közben zsugorodnak. Mivel természetes alapanyagokból készülnek, a legnagyobb hozzáértéssel és a legjobb gépekkel sem kontrollálható teljes mértékben ez az alakváltozás. A lapok mé-reteiben mindig vannak bizonyos eltérések, melyek elfogadható nagyságát MSZ-EN szabványok rögzítik. Ezek a szabványok a mintavétel és az elfogadás szabályait is pontosan megadják. Két lap összeillesztésekor látható eltérésből még nem következik az, hogy a lap osztályos!

A gyártók a méreteltérések jelölésére a KALIBER-t használják. Előfordulhat, hogy egy névleg 300 mm méretű laptípus egy bizonyos égetésénél a lapok átlagmérete 298 mm. Ettől a gyártás még első osztályú, de a gyártó a kaliber megadásával felhívja a figyelmet a különbségre.

Főleg nagyobb lapméreteknél elterjedtek a "retifikált" változatok. Az ilyen típusoknál minden egyes lapot mm pontosra vágnak az égetés után. Az ilyen anyagok drágábbak, viszont geometriailag nagyon pontosan és egészen keskeny fugákkal is lerakhatók.

Égetésről égetésre ugyanazon laptípus színárnyalatai kismértékben eltérhetnek, amelynek oka a ter-mészetes alapanyag. A gyártók a TÓNUS feltüntetésével felhívják arra a figyelmet, hogy egy bizonyos gyártásnál ilyen árnyalati eltérés lépett fel. Ennek nagy jelentősége utánrendeléskor van.